Vallomás!
Benne megtaláltam mindent,amit egy ember szerethet.Érzések,miket a lelkem el soha nem felejthet!
Pillanatok,amikért tudom,hogy érdemes volt élni.A mosoly az arcodon hagyta szívemet remélni! De félek,mert tudom h nélküled nehéz lenne.Elveszne minden örömöm és már semmi nem menne! De tudom,hogy nem stámít,hogy mennyi titkunk rejtjük el.Hiszen a boldog pillanatokat soha nem felejtjük el! Ha holnap rádnevetek,mondd visszanevetsz-e még?Ugyanúgy érez-e a szíved vajon most is még,mint rég?????Hogyha beborul az ég és a felhőket nem fujja el a szél.A mosolyod számomra akkor is mindennél többet ér. :)Ha a boldogságunk elszáll és a magány utól ér...az érintésed számomra mindennél többet ér..A távolság,mikor máshol jársz,mikor a szíved legmélyén valaki másra vágysz.A messzeség hoz néha közelebb hozzám tégedHogy halljam a hangod és érezzem az érintésed...De ha már nem kellek majd és a messzeségbe veszel.Az álmaimban mégis örökre mellettem leszel.Leszállt hozzám,mint egy tündér,egy csodálatos látomás.Talán csak egy a sok közül neked,de nekem nem kel más!Nekem a te mosolyod kekk reggel ha ébredek,és a te hangod,amikor az életben eltévedek,az ölelésed,nevetésed ,csókod és a vágyaid.A bánatod,a fájdalmad,a titkaid,az álmaid...Nélküled számomra itt már semmiben nincs értelem,hiszem szükségem van rád hogy érezzem én is létezem. Két kezemben a két kezed,de lehet már másra vágysz...Talán egy reggel arra ébredek,hogy Te már messze jársz...:(Veled ujra minden szép lenne és nekem bármit megérne,hisz te elfogadtál engem a hibáim ellenére.Közel hozzás,mégis távol tőled,de mindig melletted...A szeretet akkor is kitart,ha a harcot elveszted...!!!Egy rejtvényt adott az élet és most is azért fejtem...amíg a jövőbe nézek,a múltam elfelejtem...Ha nincsen akarat,az értelem is kevés,ha nincs kitartás semmit sem ér az egész!!!És elveszik a vágyad is,mindegy,hogy te mit remélsz.Én maradok,aki voltam mindig igazat szóltam,de csak sötétet látok,most valyon fény hol van? :( Az élet túl rövid ahhoz h többet szeressek,hogy állandóan egy másikat keressek...Hogy számomra más is többet jelentsen,és a szívem minden érzést elfelejtsen,hogy naponta más szemébe nézzek...Aki iránt lehet,hogy Semmit nem érzek...:( Aki ugyanugy másra vágyik legbelül,én is csak egy leszek számára a sok közül.Hiszen mást mondd a szív és mást mondd az ész..Te rám találsz ugyis bármerre mész.De bár az egész talán nem vezet semmire.Én feléd indultam el,de vajon Te merre???Vajon összeér-e majd valahol az út,és a szíved a szívemhez visszajut...?
Néha távol van minden,mint a csillagok.
Amikor nem vagy itt és egyedül vagyok.
Amikor nem nevetsz,amikor mást szeretsz.
Amikor boldogabb vagy,hogyha másokkal lehetsz.
Néha én vagyok messze,mert tévedek.
Amikor megbántalak,mert nem értelek.
Amikor nem hiszek neked és csalódnod kell,mikor a szíved már több terhet nem bír el...:(
Kérlek bocsáss meg,tudom hogy túl sokat kérek,és a szavaim lassan már semmit sem érnek,de az életünk semmit sem garantál..És ha ugy érzed majd,hogy egyedül maradtál,akor gondolj csak rám és én ot leszek,Hisz érted bármikor ,bármit megteszek.Csak lennél közelebb,hogy foghassam a két kezed.Hogy boldogabbá tehesem az életed.Én vagyok saját magam legnagyobb ellensége.Mert a hibáimat elnyomja szívem büszkesége...:(
<3